Aligha van manapság jobb formában lévő játékos Európában, mint a Manchester United portugál szélsője, Cristiano Ronaldo. A februárban a Premier League legjobb focistájának megválasztott labdarúgót Angliában gyakran vádolják azzal, hogy feldobja magát, ám a támadó szerint ez csupán a portugál és az angol mentalitás közötti különbségnek tudható be.

- Az édesapja egyszer azt mondta, hogy bár a családjuknak nem volt sok pénze, ha kapott egy labdát, akkor mindig mosolygott. Hogyan emlészik vissza a gyermekkorára?
- Valóban így volt, nekem könnyű volt örömet okozni: a születésnapomra és karácsonyra is mindig labdát kértem ajándékba. Tényleg nem volt pénzünk drága ajándékokra, de ha adtak egy lasztit, akkor már mosolyogtam. Az utca volt a focipályám, és állandóan játszottam. Néha még a suliból is lógtam, csak hogy focizhassak, alighanem ezért nem szereztem jobb jegyeket az iskolában. A barátaim később mind futballoztak valamelyik madeirai klubban, akárcsak én. Madeira szigetén az emberek nagyon szeretik a labdarúgást, a kocsmákban is állandóan erről beszélnek. Bár, ha jobban belegondolok, ez egész Portugáliára igaz.

- Sir Alex Ferguson szerint az ön alkata nem éppen olyan, mint egy klasszikus szélsőé, hiszen ön viszonylag magas és jó fizikumú. A jól cselező focisták inkább törékenyek szoktak lenni, nem?
- Nem voltam mindig ilyen magas. Amikor Madeiráról Lisszabonba kerültem, sokan azt mondták, hogy nem lesz belőlem jó futballista, mert túl kicsi vagyok. Aztán 15 éves koromban hirtelen megnőttem, és olyan magas lettem, mint amilyen most vagyok. Kiskoromban az utcán mindig idősebbek, nagyobbak ellen fociztam, akik nem kíméltek. Gyakran megesesett, hogy kicseleztem valakit, ő pedig bosszúból felrúgott vagy fellökött.

- Milyen volt fiatalon elkerülni otthonról?
- Csak 11 esztendős voltam, amikor a fővárosba költöztem, és elég nehezen szoktam meg a környezetváltozást. Sohasem felejtem el: minden nap sírtam, honvágyam volt, azt akartam, hogy a testvéreim és a szüleim velem legyenek. Ráadásul a madeirai származásom miatt volt egy kis tájszólásom, és különböztem a többi lisszaboni sráctól. Ma már azt mondom, hogy így legalább hamar megtanultam alkalmazkodni, és nagyon fiatalon önállóvá váltam, ami nem rossz dolog.

- Sokak szerint ön még ma is túl könnyen elesik, ha megpróbálják szerelni...
- Tény, hogy Portugáliában másként állnak hozzá a focihoz, elég, ha csak megnézünk egy portugál bajnokit, és összevetjük egy angol találkozóval. De a szabályok mindenhol ugyanazok: ha valakivel szabálytalankodnak, akkor a bírónak le kell fújnia. Angliában viszont sokszor megesik, hogy a játékvezető inkább továbbot int.

- Tehát szó sincsen műesésről vagy csalásról?
- Nincs, csupán annyiról van szó, hogy itt más mentalitással viszonyulnak a sportághoz. A portugál, spanyol vagy brazil labdarúgás sokkal technikásabb. De nem hiszem, hogy ezért meg kellene változnom, ugyanúgy meg fogom próbálni kicselezni a hátvédeket. Szerintem Angliában a játékvezetők nem a támadót, hanem a védekező játékost védik.

- Élvezi, hogy egy olyan klubban játszik, ahol sok a fiatal játékos?
- Nagyon jó a hangulat mostanában a Manchester Unitednél, a csapatban nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot. Mindannyian azért igazoltunk ide, hogy tovább fejlődjünk, és az eredmények azt mutatják, hogy nem csak egyénileg, hanem csapatként is előreléptünk. De a tanulásnak sohasincsen vége, és még mindig rengeteg dolgot leshetünk el az olyan rutinos játékosoktól, mint például Ryan Giggs. Úgy gondolom, hogy egy-két év múlva még jobbak leszünk.